A 21. században élünk, amikor az élet majd’ minden területe a szemünk láttára virtualizálódik. Közösségi felületeken éljük életünket, naponta posztolunk képet az aznapi ebédünkről, sőt társkereső applikációkat használunk. Az emberi természet azonban megköveteli a személyes érintkezéseket, hiszen ez tesz minket emberré: megkérdőjelezhetetlenül társas lények vagyunk, és csak nagyon kevesen tudnak a társadalomtól visszavonultan élni.

Az emberek társas viselkedését a szociológia tudománya vizsgálja, mely próbálja az emberi interakciók miértjeit, az azok által előidézett reakciókat, változásokat, folyamatokat feltérképezni és megérteni.

Természetesen nem mindenki viszonyul ugyanúgy az emberi kapcsolatokhoz, figyelembe kell venni itt az egyének jellemvonásait. Nem mindenki bontakozik ki egyszerűen (melankolikusok, flegmatikusok) – vannak típusok, akik bár megértik a kapcsolatok fontosságát, nem nagyon akarnak másokhoz igazán közeledni, illetve közel engedni másokat magukhoz, különösen, ha idegenekről van szó (pl. egy új munkahelyen, sok ismeretlen ember között). Ezt jobb elfogadni, és az ilyen személyiségtípusoknak időt kell adnunk a beilleszkedéshez.

Azonban, mint tudjuk, az emberek nagy többsége vágyik a többiek társaságára. Persze az egyén életében a legfontosabb a partnerrel, a közeli barátokkal és a családdal való kapcsolat, ugyanis ők nyújthatják a legnagyobb támaszt az egész életben minden téren, ezért velük meglehetősen jó dolog jóban lenni. Ők nagyon mélyen ismernek minket, előfordulhat, hogy bizonyos téren jobban is, mint mi saját magunkat.

A kapcsolatépítés különösen fontos lehet például egy egyetemen. Gondoljunk csak bele: például a témavezetőnkkel, gyakorlatvezetőnkkel megéri jó kapcsolatot ápolni, hiszen sokkal szívesebben magyaráznak el valamit még párszor, ha kedvelnek, és jól tudnak veled együtt dolgozni. Jelen sorok írója részt vett külföldi szakmai gyakorlaton, ahol egyedül kellett boldogulnia, és tapasztalatai szerint a jó és közeli kapcsolatok hihetetlen mértékben javítottak a kezdeti kulturális sokk átvészelésében, illetve az egész közérzetén, sőt jórészt az új barátok tették számára feledhetetlen élménnyé a több hónapos kint tartózkodást.

Ugyanilyen fontos ez egy munkahelyen. Céges bulikon, csapatépítőkön nagyon jó lehetőségünk nyílik arra, hogy közelebb kerüljünk munkatársainkhoz, feletteseinkhez, sőt azokhoz is, akik más osztályon dolgoznak. A kiépített kapcsolatoknak nagy hasznát vehetjük: a kollégák tanácsokkal láthatnak el, segíthetnek a személyes előrehaladásunkban, karrierépítésünkben. Ugyanitt elmondható, hogy az új kapcsolatoknak nem feltétlenül az ilyen kézzelfogható hasznára kell gondolnunk: maga az érzés, hogy jelen van valaki, akivel jót tudunk beszélgetni, elképesztően javíthatja a komfortérzetünket. Munkahelyen szintén remek alkalmat szolgáltatnak az ismerkedésre, kapcsolatépítésre a kávészünetek és a közös ebédek.

Mondanunk sem kell, hogy nem szabad túlzásokba esni, mert irritálóak lehetünk akkor, ha rászállunk valakire.

Napjainkban egyre gyakoribb, főleg ha egy nemzetközi cégnél dolgozunk, hogy eltérő kultúrájú, más nemzetiségű emberekkel dolgozunk együtt, ami fokozott figyelmet kíván meg mindkét féltől, nem csak abban, hogy más nyelven kommunikálunk egymással. Előfordul, hogy más világnézetű, vallási, politikai meggyőződésű vagy szexuális irányultságú munkatársunk lesz, amit valahogy tolerálnunk kell, még akkor is, ha nem értünk egyet a nézeteivel.

A konfliktusok helyes kezelésére minden munkahelyen szükség van, hiszen a munkában teljesen más helyzetbe kerülünk, mint a magánéletben, vagy amilyen például az iskolában, egyetemen volt. Fennáll annak a lehetősége, hogy össze leszünk zárva napi 8 órákra olyanokkal is, akikkel ezt esetleg kevésbé akarjuk. Egy cégnél rengeteg feszültségforrás lehet: nembeli, korbeli különbségek is okozhatják, de az alá- és fölérendeltségi viszonyok is kiválthatnak konfliktushelyzetet. A munkatársainkkal viszont együtt kell működnünk valamilyen módon, és az ellentéteket félre kell tennünk. A konfliktuskezelés a vezetőség felelőssége is, ők viszont nem tudnak mindig mindenkivel egyenként foglalkozni, illetve nem feltétlenül észlelik azonnal a problémát. Fontos ezért, hogy a személyes problémáinkat ne tartsuk magunkban, próbáljuk azokat megbeszélni, hogy a feszültség ne eszkalálódjon tovább.

Kompromisszumképesnek kell tehát lennünk, hiszen ez a jó kapcsolatok egyik alapvető eleme. Hatékonyan konfliktust kezelni, minden fél számára előnyös kompromisszumokat hozni pedig azokkal tudunk, akikkel azelőtt jó kapcsolatot tudtunk kiépíteni.

Építsetek kapcsolatokat, higgyétek el, megéri!